Szolvákia utileírás

A teremtés hetedik napján az Úr leült pihenni, és gondolkodni kezdett a művén. Úgy tűnt neki, hogy ebből a világból még hiányzik valami. Ezért magához intette a legügyesebb angyalát és meghagyta neki, hogy szórjon szét még a világban egy zsákra való természeti szépséget. Az angyal úgy is tett, sorjában szépítgette a világ tájait, végül elért a tátrai csúcsokhoz. Mivel rosszul mérte fel magasságukat, az egyikbe beleakadt a szárnya, a zsákja meg kiszakadt, így ide, a sziklás csúcsokra szóródtak a gyönyörű erdők, rétek, hegyi patakok és tavak. A zsákból kiszabadult mormoták, zergék, szarvasok és a sok más állat szétszaladt a bércek között. A hegységnek, amelyet később Tátrának neveztek el, így annyi természeti szépség jutott, mint kevés más hegységnek a világon